2016. augusztus 11., csütörtök

Ideglelés Csernobilban --- Chernobyl Diaries 2012

Nyilván már mindenki látta, ismeri, vagy csak hallott az Ideglelés sorozatról, amelynek a harmadik részének köze sincs az első
 kettőhöz. Nem szeretném szétcincálni a trilógiát, de hát valljuk be az első két rész eléggé gyenge, és amennyire ezt a filmet vártam, annyira kellett ebben is csalódnom. Ez a film inkább egy felszínezett dokumentum film szerintem, aminek köze sincs a horror műfajhoz. A legnagyobb ijedséget első nézésre egy medve okozza, a film végéig az eseményeket az ember meg végig nézi úgy, hogy a szeme sem rebben.
Ok. mindenki meghal, mint mindegyik horrorfilmben, amit Oren Peli rendezett, de azért ilyesmire nem számítottam! Azt hittem valami nyugis szellemes, démonos horrorfilm lesz, nem pedig ilyen zombikutyás -emberes film.
Igaz, magából a kameravezetésből is ráismertem Peli művére.
Viszont ez egy eléggé gyenge írás és rendezés volt tőle, hiszen a nevéhez fűződik az Insidius 1-2-3, és a Paranormal Activity összes része.  Fekete pont neki ezért az "alkotásért"

Leírás:
1986. április 26. A Csernobil atomerőmű négyes számú reaktora felrobban, ezzel pedig 400 atombomba erejének megfelelő radioaktív szennyeződés szóródik szét a levegőben. A szomszédos Pripjaty városka még napjainkban is lakatlan. Épp ide igyekszik hat huszonéves fiatal, akik felbérelnek egy "extrém" túravezetőt, aki a figyelmeztetések ellenére elviszi őket az elhagyott kísértetvárosba 25 évvel a katasztrófa után.

Trailer:


Főbb szereplők:

Zoe:           Ingrid Bolso Berdal

Chris:        Jesse McCartney

Natalie:     Olivia Dudley

Uri:           Dimitri Diatchenko

Paul:         Jonathan Sadowski

orvos:       Pasha D. Lychnikoff

Michael:   Nathan Phillips

Amanda:   Devin Kelley

Véleményem:
Megoszló véleménnyel vagyok erről a filmről. Az elhagyott Pripjaty nagyon ütős, nem tudom, hogy ott "filming location"-ozták-e vagy sem, de jó volt az operatőri munka, a díszletezés és a feszültség felépítése is. Ami viszont baki: Uri állítólag többször is vezetett extrém túrát a térségbe, mégis értetlenül kezeli a helyzetet.
Kicsit logikátlan és életszerűtlen az az elfajzott horda, akik inkább a radioaktív fertőzöttek leszármazottai, mintsem ők maguk. Talán lehet köztük kortárs is, de érthetetlen az indítékuk és az, hogy miért is vannak ott és miből élnek.
Annak az iszonyatos mennyiségű embernek nyomai lennének a nappali séta során is. De a legfelháborítóbb a legvége volt, hogy a katonák tisztán látják, hogy a két fiatal nem a horda tagja, civilek, segítséget kérnek és durr lelövik a srácot. A csajt meg bedobják a dinnyék közé. Tehát másik nagy baki, hogy a "rendfenntató" közegnek sem érthetőek sem az indítékaik sem pedig a szerepük.
Mondjuk azt nem értem, hogy a film címe miért Ideglelés Csernobilban, ha a film közben meg "Pripjaty"ban játszódik...
És számomra az is tisztázatlan, hogy hogy a viharba rohantak ezek 18 kb-ert a Csernobilban található Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműig...
Ugyanakkor a helyszín és a film hangulata miatt talán egy megnézést megér.

Egy kis történelem:
A csernobili atomkatasztrófa 1986. április 26-án történt az ukrajnai (akkor a Szovjetunió tagállama) Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben. Ez az eset volt az atomenergia felhasználásának történetében a majaki után a legsúlyosabb katasztrófa.
A védőépületek hiánya miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európa más részeire és az Egyesült Államok keleti részére. Kb. 200 000 embert kellett kitelepíteni. A radioaktív hulladék 60%-a Fehéroroszországban hullott le.
Nehéz megítélni, pontosan hány ember halálát okozta a katasztrófa, mert sokan csak később haltak meg a szövődményekben (például rákban), és vannak, akik még ma is élnek, de nem lehet eldönteni, betegségüket a katasztrófa okozta-e. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket, akik pajzsmirigyrákban haltak meg; valamint úgy becsüli, hogy körülbelül 4000 ember hal meg a későbbiekben ezzel kapcsolatos betegségekben. Az európai lakosság (közel 100 millió fő) 20%-a statisztikailag rákban hal meg, így a Csernobil miatti halálesetek statisztikailag nem kimutathatóak. Nem elhanyagolható azonban, hogy a legfőbb halálozási ok a katasztrófával kapcsolatosan pszichés eredetű volt
A félelemkeltés egyik jellemző példája az abortuszok számának növekedése, mely a balesetet követő hetekben közel 40 000 többlet művi vetélést jelentett. Ezek a meg nem született gyermekek is a robbanás áldozatai, holott az akkoriban születettek között mutációval, születési rendellenességgel stb. összefüggő többlet előfordulást sehol sem tudtak kimutatni.
1986. április 26-án, szombaton, hajnali 1:23:58-kor a csernobili atomerőmű 4-es reaktora gőzrobbanás következtében kigyulladt, és robbanások sorozata után bekövetkezett a nukleáris olvadás.

Érdekesség:
Képek az atomerőműről és Pripjatyról:

atomerőmű a katasztrófa után












A csernobili katasztrófa áldozata


















Pripjaty, balra látható az atomerőmű
















Szellemváros


























Elhagyatott ház















Katasztrófa után egy szoba















Orvosi szoba maradványai
















Régi csúszda













Szellempark óriás kereke

















Dodgem












Pontozás a Port szerinte:  5,5

Pontozás szerintem: 6

Oculus 2014

Gondolkoztál  már azon, hogy egy régi tárgy miket tudna mesélni, ha bírna beszélni?
Hogy mennyi mindent láthatott, hallhatott már?
Amikor legelőször láttam a filmet, nagyon tetszett, bár a leírása és a trailer annyira nem fogott meg. A borítóról nem is beszélve. Igazából azt sem tudom, hogy az elhíresültebb borító, amit beillesztettem mi kapcsán csatlakozik a filmhez azon kívül, hogy a főszereplő csaj van rajta. De mindegy is. Ezek ellenére azt tudom mondani, hogy egy igazán érdekes, és minimálisan ijesztő filmmel álltam szemben, amit azóta már párszor megnéztem. Mike Flanagan a rendező és forgatókönyv író kifejezetten horrorra szakosodott, így nem kellett attól félni, hogy valami baromsággal fogom lezsibbasztani az agyamat 104 percen keresztül.

Leírás:
Tíz évvel ezelőtt a Russell család tragédiája mindörökre rányomta bélyegét a két testvér, Tim és Kaylie életére, amikor Timet elítélték szüleik brutális meggyilkolásáért. Most Tim végre kiszabadul a védőőrizetből, s minden vágya, hogy normális életet élhessen; Kaylie-t azonban még mindig kísérti az a végzetes éjszaka, és meg van róla győződve, hogy szüleik halálát nem Tim, hanem egy gonosz természetfeletti erő idézte elő, amely egy antik tükörből szabadult el. Kaylie nyomozni kezd, hogy bebizonyítsa Tim ártatlanságát, és hasonló halálesetek után kutat a tükör egykori gazdáinál az elmúlt században. Amikor a titokzatos entitás nyomára bukkannak a gyermekkori rémálmaik újra kezdődnek.

Trailer:


Főbb szereplők:

Kaylie Russell:      Karen Gillan

Tim Russell:          Brenton Thwaites

Alan Russell:         Rory Cochrane

Marie Russell:       Katee Sackhoff

Fiatal Kaylie:        Annalise Basso

Michael Dumont:  James Lafferty

Fiatal Tim:            Garrett Ryan

Véleményem:
Mint már fentebb leírtam, eléggé vonakodva néztem meg először a filmet, de a felénél kb már tátott szájjal vártam, hogy mi fog következni. Eléggé bonyolult a film, ha az ember nem figyel könnyen értetlenné válik számára, és utána már nem is fog neki tetszeni. A szerepválasztás szerintem nagyon jól sikerült, bár Kaylie-nek néhol eléggé pszichopata feje van, ami még jobban rá dob egy adagot a félelemre. A történet szerintem nagyon ötletes, és még csak olvasni sem olvastam hasonlót. ( Na jó talán a 1408 egy leheletnyit hasonlít a filmre). Szerintem eléggé ötletes volt, hogy a tükörlakó szellem nyirbálja az embereket, bár Bloody Mary története már nem éppen mai slágernek számít, de fogadni mernék rá, hogy ez adta az ötletet az írónak.  Viszont kicsit átalakítva, de eléggé ütős filmet készítettek. Nem érdemes szerintem kihagyni, ha valaki szereti a misztikus horror filmeket amiben az emberek bekattannak a végére. 

Tanulság:
Ne vegyél használt cuccot ami közel 150 éves

Pontozás a Port szerint: 6,5

Pontozás szerintem: 8



2016. augusztus 7., vasárnap

Ördögűzés Emily Rose Üdvéért --- The Exorcism of Emily Rose 2005

Egy nagyon érdekes és ismételtem valós eseményeken alapuló filmre esett a választásom. Elnézést, 
ha valakinek már elcsépelt lehet a történet és a film, de a világban még mindig akadhatnak olyanok, akik nem látták még, vagy csak hallottak a filmről. Most őket szeretném meggyőzni, hogy üljenek le a kanapéra, és nézzék végig "Emily Rose" történetét. 

Szerintem nagyon jó választás lett Jennifer Carpenter főszereplőnek, mert eléggé kitett magáért, és hihetőnek és megrázónak mutatta be a történetet, amit Paul Harris Boardman és Scott Derrickson  forgatókönyv írók átszíneztek. A színésznőnek akár áttörés is lehetett volna a színészi karrierjében ez a szerep, de valamiért nem lett felkapott. Talán azért, mert ha az ember ránéz, egyből Emily Rose ugrik be neki, és nem Jennifer Carpenter a színésznő. 

Leírás: 
Az egyetemista Emily Rose egyik éjszaka, amikor egyedül van kollégiumi szobájában, hallucinálni kezd és elájul. Ahogy rosszullétei egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak, Emily, hithű katolikus lévén az egyházhoz fordul segítségért. Az egyházi vizsgálat megállapítása szerint a lányt az ördög szállta meg, csak az ördögűzés segíthet. A szertartást a lány plébánosa, Richard Moore atya végzi. Amikor Emily a kegyetlen ördögűzés következtében meghal, az atyát bíróság elé állítják, és gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolják. A film megtörtént esetet dolgoz fel

Trailer:


Főbb szereplők:

Emily Rose:         Jennifer Carpenter

Moore atya:         Tom Wilkinson

Erin Bruner:         Laura Linney

Ethan Thomas:    Campbell Scott

Karl Gunderson:  Colm Feore

Dr. Mueller:         Kenneth Welsh

Dr. Adani:            Shohreh Aghdashloo

Véleményem:

Amikor először olvastam a film címét, egyből megfogott. Arra gondoltam, hogy húú végre egy bekakiltatós horror, amiről majd lehet rettegni. Sajnos ilyen téren csalódnom kellett, de mégsem bántam meg, hogy végignéztem a filmet. A trailer nem árul el  nagyon sokat a filmről, és szerintem nem is lett olyan megnyerő. A filmet dokumentum filmként próbálták megcsinálni, ami egy tárgyalásról szól, ahol a papot vádolják Emily Rose haláláért. Egyház vs. Tudósok. A két örök ellentét a szerencsétlen családot sem hagyja nyugodtan gyászolni, mert minden kis részletét felboncolják a tragédiának. Meghallgathatjuk az egyház védekezését és a tudomány támadását.Mondjuk a pap csak a történetet szeretné elmesélni, hogy mi történt szerencsétlen lánnyal, amire végül lesz is esélye. A tárgyalás közben nyomon követhetjük jelenetek formájában Emily Rose-t is. Az, hogy a hitetlenek próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, szerintem eléggé vicces. Bár a legtöbb ember úgy van vele, hogy inkább nem hiszek benne, és akkor félnem sem kell.
Nem tudom, hogy mennyi igazság volt abból, amit a filmben láthattunk, de annyi biztos, hogy a lány, akinek a történetét  Emily Rose-nak átkeresztelve mutatták meg a világnak nagy kínokat élt át. De később erre is kitérek. Én mindenképp  ajánlom a filmet. Ha inkább vagy bűnügyi film rajongó mint horror biztosan tetszeni fog. 

Valós alapok a filmben:

Mint már említettem, az eset igaz történet alapján készült. 
 A szörnyű traumát átélt Anneliese Michel esetét még mái napig homály fedi. 
Anneliese Michel 1952. szeptember 21-én született egy alacsony létszámú faluban, a bajorországi Leiblfing-ben. Katolikus családba, így aztán magától értetődő volt, hogy ő is ebben a neveltetésben részesül majd. A család már ekkoriban is (hatvanas, hetvenes évek) mélyen vallásos volt, a Bibliára majdhogynem úgy tekintettek, mint egy mindenkori kötelező olvasmányra. Noha az ilyen értelemben vett hithű vallási élet kezdett kimenni a divatból, a család büszkén felvállalta az egyfajta unikumnak számító életformát. Egy egyre inkább kihalófélben lévő minta megtestesítői voltak. A Németország déli részén fekvő Leiblfing egy szűk létszámú, nyugodt kis falu volt. A modernizáció ekkor még (és azóta sem) nem érte el a települést, a tudomány, és az akkori technika vívmányai, az újítások mind-mind sokkal később ragadtak meg a környéken, mint a nagyvárosokban. Mondhatni egy poros, unalmas, szürke kisváros volt, ahol sohasem történt semmi érdekfeszítő.
Ebbe a környezetbe született bele Anneliese Michel 1952 őszén. Gyermekévei nyugalomban teltek, különösen tetszett neki a vallási élet, gyakran elmélyedt a témában, és rengeteget járt templomba. Ahogyan aztán cseperedett, szép lassan kezdett rájönni a rá való dolgokra, egyre nyilvánvalóbbá vált számára, hogy szülővárosa unalmas, élettelen és pici. Tinédzser évei alatt gyakran hangoztatta, hogy el szeretné hagyni Leiblfing-et. Egy „pocsolyához” hasonlította a helyet, ahol sohasem történik semmi érdekes, semmi látványos, vagy szokatlan. Később ez rögeszméjévé vált. Nem telt el hét, hogy ne beszélt volna terveiről a környezetében élőknek. Kalandra vágyott, pezsgő életre, de hozzá kell tenni, soha nem érdekelték a mértéktelen élvezetek, mint a drog, vagy a pénz. Csupán kíváncsi volt a világra. Az igazi világra, ami Leiblfing határain túl várt rá.
Ekkor persze még senki sem gyanakodott semmi természetfelettire. Különös tünetei 1967 őszén kezdődtek, körülbelül 16 éves korában. Rohamok kezdték el gyötörni. Először nem tűnt fel senkinek, még saját maga sem figyelt fel rá, mert ezek apróbb intenzitásúak voltak. Később egyre fokozódtak, s ezen rohamok alatt úgy érezte, mintha nem lenne ura a saját testének. Akkor még középiskolába járt, de hamarosan ott kellett azt hagynia. Az első orvosok által megvizsgált (epilepsziás) rohama 1969-ben történt. Nem sokkal később a Wurzburg-i pszichiátriai klinika neurológusa grand-mal epilepsziát állapított meg a lánynál. Rögtön beutalták az intézménybe, ahol hosszú időket töltött el eredménytelenül. Különös egyébként, hogy az elsődleges vizsgálat nem mutatott ki semmilyen elváltozást, a homloklebeny környékén, melynek megjelenése az epilepsziánál szinte törvényszerű. A gyógykezelés alatt egyre bizarrabb tünetek jelentkeztek Anneliese-nél. Hallucinációk kezdték gyötörni mikor imádkozott, démonok hangját hallotta, melyek azt ordibálták, hogy a teste a pokolban fog elégni. Gonosz cselekedetekre bíztatták, gyilkosságokra, öngyilkosságra, és paráznaságra. Később már nem csak hangokat hallott, hanem különféle testetlen démoni lényeket, és azok félelmetes arcait. Anneliese szentül meg volt győződve arról, hogy maga a Sátán kerítette hatalmába, s át akarja teste felett venni az irányítást.
Az orvosok ezeket a hallucinációkat a gyógyszerek mellékhatásainak tudták be. Ekkoriban még nem voltak tisztában sem az epilepszia pontos működésével, sem egyéb más idegrendszeri betegségek viselkedésével. Az igazság az volt, hogy az orvosok sem tudták igazán, hogyan is kezeljék az esetet. 1970 júniusában kipróbáltak rajta egy új módszert. Antiepletikus (anticonvulsant), azaz rohamoldó gyógyszert adagoltak be neki, de a próbálkozás nem hozott eredményt. A lány tovább hallucinált, ijesztő víziója pedig egyre csak erősödtek. A közvetlen környezetében élők egyre bizarrabb dolgokat tapasztaltak: Letépte ruháit, szenet evett, és a saját ürülékét nyalta a padlóról. Ugyanakkor Anneliese klinikabéli szobatársa egy boldog, közvetlen, és optimista szeméylnek írta le őt, mikor épp nem volt rohama. Ugyanebben a hónapban egy másik szintén pszichiátriai hatásfokú gyógyszerrel kezelték, ismét sikertelenül. 1973-tól kezdődően egyre mélyülő depresszióba esett, s az öngyilkossági kísérlet veszélye is nagymértékben fennállt nála. Szintén ugyanebben az évben Novemberben megkezdték Anneliese utolsó kezelését a Tegretol nevű szerrel, mely nem más, mint egy antiepletikus gyógyszer. Ezt Annaliese rendszeresen szedte, egészen a halála előtti hónapokig, értelmetlenül.
1973 végén a szülők, Anna és Josef belátták, a hagyományos gyógymódok nem váltak be. Utolsó reményüket az egyházban látták. Papokkal kezdtek tárgyalni lányuk ördögűzése ügyében. A megbízott Ernst Alt atya magától Josef Stangl-től wurzburgi püspöktől kért engedélyt ennek végrehajtására, azonban az elöljáró ezt megtagadta. Válaszlevelében azt tanácsolta Anneliese-nek, hogy éljen vallásosabb életet, és gyakrabban imádkozzon. Ezalatt viselkedése egyre aggasztóbb méreteket öltött. Köz-és önveszélyessé vált, öncsonkításokat kísérelt meg, ordítozott családtagjaival, káromkodott, néhányszor még saját szüleire is rátámadt. Rövid idő elteltével Stangl belátta, hogy a lány az ördög befolyása alatt van, és sürgős segítségre van szüksége. 1975 szeptemberében Ernst Alt, és Arnold Renz atyát bízta meg a feladattal, hogy űzzék ki Anneliese Michel testéből a Sátánt, melyet a Rituale Romanumban lefektetett alapok szerint kellet elvégezniük. A megszálló démonok közt volt állítólag maga Hitler, Júdás, Káin, és Néró. Ezen démonokat nem fontos, és nem is kell külön-külön kezelni, hiszen a hiedelem szerint mindőjükben benne lakozott a gonosz, tehát maga a Sátán. 
Anneliese szobája rengeteg változáson esett át, az ördögűzni érkezett papok teljesen megdöbbentek. A falakon a lány saját körme által vésett hasadékok voltak, a helyiség tele volt szeméttel, ürülékkel, és vizelettel. Pókokat, bogarakat evett a padlóról, ezen kívül semmi mást. Később már nyelni sem bírt, ezért lassan fogyásnak indult. Az összes szent képet eltávolították a házból, mert azokat összetörte, vagy nem bírt a közelükbe menni. Anneliese a szenteltvizet sem bírta, kifejezetten agresszívvé vált mikor előkerült a rituálék során. Több mint ezerszer hajtottak végre rajta ördögűzést heti egy, vagy két alkalommal. Ezek az alkalmak mindig körülbelül három és fél órán át tartottak. Ha megkívánta a helyzet, akkor pedig ennél is többször hajtották végre. A rohamok eközben egyre csak erősödtek, néhányszor olyan erősek voltak, hogy három-négy erős embernek kellett lefognia, később leláncolnia Anneliese-t. Egyre intenzívebbé és sűrűbbé váltak ezek az esetek, csaknem teljesen ellehetetlenítve a család életét. 1976-ban, halálának évében megszüntette saját gyógyszeres kezelését arra hivatkozva, hogy az emberiség bűnei miatt kell elszenvednie azt, ami vele történik.
Egyszer még Szűz Mária is megjelent neki, aki állítása szerint választás elé állította: Vagy vezekel az emberek bűnei miatt, vagy különben rengeteg lélek fog pokolra szállni. Anneliese többször elmesélte anyjának, s végül amellett döntött, hogy tovább szenved. A Szűz Mária később újra megjelent neki azzal az üzenettel, hogy eljön megszabadítani őt a démonoktól, de már nem térhet vissza a földi létbe ezután. Az utolsó ördögűzést 1976 június 30-án tartották. Ekkorra Anneliese már tüdőgyulladásban szenvedett magas lázzal. Mindemellett rettentően soványnak mutatkozott és erőtlennek. Testén stigmák (stigma) jelentek meg pont úgy, mint a megfeszített Jézus Krisztuson, a keresztfán.
 Állítólag az ördögűzés végén hangos ordítozással távoztak belőle a démonok, ezt mondván: Közeleg, már közeleg! (Szűz Mária) Angol fordításban jobban átjön: „She’s coming! She’s coming!” Utolsó, a rituálét végzőkhöz intézett szavai a következők voltak: „Kegyelmet kérek!” Majd anyjához fordult:”Anya, félek!” Hogy mi történt azon az éjszakán, nem lehet pontosan tudni, mindössze annyi információ áll rendelkezésünkre, hogy a rituálé után a lányt visszavitték aludni a szobájába, ahol harmatos álomba zuhant. Éppen úgy, ahogyan saját maga megjósolta. Anna a lánya halálát Július 1-én jelentette be. Alt atya ezzel egy időben értesítette a hatóságokat a történtekről. A nyomozás azonnal megkezdődött, és nem meglepő módon rögtön a szülőkre, és a két papra terelődött a gyanú, és a felelősség. Gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával állították bíróság elé őket. A fő kérdés az volt, mi okozhatta Anneliese közvetlen halálát. Bizonyítékként fogadták el, hogy a lány nem evett, és nem ivott, ennek következtében pedig folyamatosan romlott állapota (igazi ok:kiszáradás). Amennyiben mesterségesen táplálták volna, minden bizonnyal nem következett volna be halála. A lány testvére szerint Anneliese saját döntéséből kifolyólag nem akart kórházba vonulni. Másfelől az ördögűzést végzők azt próbálták bizonygatni, hogy a lány megszállott volt. Ehhez különféle video, és hangfelvételeket nyújtottak be a bíróságra. Az ítélet végül a szülőket és az ördögűzőket csak gondatlanság és az orvosi segítség elmulasztása bűntettében marasztalta el. Büntetésük hat hónap felfüggesztett börtön lett. A bíróság szerint az eljárás csak súlyosbította a lány állapotát, de nem idézte azt elő.
A német Püspöki Konferencia közleményben nyilatkozott: Anneliese Michel nem votl megszállott. Az egyház teljesen elhatárolódott Erns Alt, és Arnold Renz tettétől. A szülők kérésére, illetve per újrafelvétel során 1978 exhumálták Anneliese holttestét, melyet a bomlás természetes folyamatában találtak. Az exhumálás oka nem egészen tiszta. A szülők arra hivatkoztak, hogy talán az épségben maradt holttest bebizonyítja lányuk megszállottságát, viszont a hivatalos indok sokkal egyszerűbben, és logikusabban hangzik: Anneliese sietve gyorsan lett eltemetve, egy olcsó koporsóban. 1978. február 25-én temették újra maradványait egy tölgyfakoporsóban. Hivatalos jelentések szerint a test, mint már említettük, a természetes bomlás folyamatában volt. Az ördögűzést végző papok nem éreztek elég bátorságot ahhoz, hogy megnézzék a holttestet. Később Arnold Renz azt nyilatkozta, hogy egyenesen megtiltották neki, hogy a maradványok közelébe menjen, így alkalma sem volt a halottasházba menni.
Anneliese Michel kétségtelenül megszállott volt. Bár valóban rengeteg hallucináció gyötri az epilepsziában szenvedő tudathasadásos betegeket, mégis feltűnően egyedi a lány esete. Démoni arcokat látott, ordítozásokat hallott, melyek konkrét cselekvésekre késztették. Gyakran képes volt pontosan idézni azokat, amiket hallott, csöppet sem tűnt úgy, hogy megbomlott volna kapcsolata a külvilággal, ahogyan ez egy ilyen betegségnél/betegség együttesnél lenni szokott. Anneliese tisztában volt azzal, hogy beteg, valami nincs rendben vele. Általában az elmebeteg sohasem tudja magáról, hogy elmebeteg, vagy pedig tagad. Egészen különleges továbbá az a tény, hogy Anneiese irtózott minden szent dologtól, így a szent képektől a ház falain, vagy a szenteltvíztől is. A kereszt egy idő után gyűlöletet keltett benne, rohamok törtek rá, s olyan elemi erővel bírt, hogy több erős embernek kellett lefognia. Néha meg is kellett láncolni, különben kárt tett volna a kiérkező papok testi épségében.

Érdekesség:


Pontozás a Port szerint: 8,3

Pontozás szerintem: 9